Olíva fajták

A Nemzetközi Olívaolaj Szövetség (1980 - COI) minőségi szabványa szerint olajbogyónak a megművelt, egészséges olajfák megfelelő időben betakarított és elkészítés után fogyasztásra alkalmas gyümölcsének meghatározott változatait nevezzük, amelyek kereskedelmi árucikként is jól konzerválhatók.

Az olajbogyó Spanyolországban igen kedvelt és nagy hagyományokkal rendelkező élelmiszer, nem csak azért, mert ebből nyerik az értékes olívaolajat, a mediterrán konyha egyik fő alkotóelemét, hanem azért is, mert kiváló étvágygerjesztő hatással bír.

Bárokban, kocsmákban és más helyeken is sörkorcsolyaként kínálják az italok mellé. Természetesen így számos recept részévé vált.

Az olajfa lassan növekszik és a legjobb körülmények között is csak az ötödik évtől hoz termést. A 35 és 150 év közötti fák tekinthetők érett, teljes termést hozó olajfáknak. Az olajfa a mediterrán térség jellegzetes növénye, termése, az olajbogyó, a nyári hónapok végére érik be és az őszi-téli hónapokban szüretelik.

Az olajbogyó az érés folyamán zöldből viola, majd sötétlilás színűre vált. Ekkor keletkezik a bogyó húsában az olívaolaj is. Az olajbogyó érettségi foka meghatározó a termés ízét illetően. A termés begyűjtése hagyományosan kézzel, vagy botokkal történik. Lehet fekete vagy zöld, magos vagy magozott, töltött, egész vagy darabolt és még számos fajta, amik ízletes salátákat, tészta- és rizsételeket, húskészítményeket, pástétomokat és mártásokat, vagy húsokhoz és halhoz készített töltelékeket gazdagítva fejtik ki tápláló hatásukat.

Az olajbogyó alacsony fehérjetartalma mellett magas tápértékű és ideális mennyiségben tartalmazza az összes alapvető aminosavat, emellett pedig rostanyag-tartalma miatt könnyen emészthető. Ásványi anyag tartalmát tekintve kiemelendő fontosságú a kalcium- és vastartalma, illetve még érdemes megemlíteni, hogy A, C és B1 vitamint is tartalmaz.

A Nemzetközi Olívaolaj Szövetség (COI) által kiadott Minőségi Szabvány a következő típusokba sorolja az olajbogyókat:
Zöld: az érési szakaszban betakarított, még halványzöld, de már normál méretű olajbogyó, amely még kemény és egészséges, finom nyomásnak ellenáll, és a természetes színén kívül nincs rajta egyéb folt. Árnyalatai zöldtől szalmasárgáig terjedhetnek.
Változó színű: rózsaszín, borvörös és barna gyümölcsök, melyeket a teljes beérés előtt szüretelnek, majd esetleges lúgos kezelés után fogyaszthatóak.
Fekete: teljesen beéréskor, vagy kicsivel az előtt szüretelt olajbogyó, mely a termesztés helyétől és a szüret idejétől függően lehet vöröses-fekete, lilás fekete, sötétlila, zöldes-fekete és sötétbarna.
Sötét (oxidáció miatt): azok a gyümölcsök, melyek a teljes beérés előtt, oxidáció miatt befeketedtek és a lúgos kezelésnek, a sós pácolásnak és hőkezelésnek köszönhetően elvesztették keserű ízüket.

A - E | F - J | K - O | P - T | U - Z

Amfissa oliva

Önmagában is kitűnő, egészséges csemege. A mediterrán konyha íz világának egyik meghatározója. Az olívabogyó színe annak érettségéről árulkodik.

Bővebben

Arbequina oliva

Az Arbequina olíva nevét a lleida-i Arbeca településről kapta, ahol először meghonosították.

Bővebben

Cacereña

A Manzanillához hasonló külsejű, de világosabb színű termés. Ahogy a neve is mutatja, az egész Cáceres és Salamanca térségben megtalálható. Jellemzően ízesített, fekete olajbogyó.

Bővebben

A - E | F - J | K - O | P - T | U - Z

Az oldal kinyomtatásaUgrás a lap tetejére